1

- Meg kéne már fürdetni a gyereket, erős testszaga van.

- Nem! Majd holnap. Megmondtam előre, vagy következetesek leszünk, vagy ne is csináljuk. Emlékezz vissza, majdnem elszúrtuk az egészet, amikor az új kezeslábasra vártunk. Győzőke kishíján egy centit nőtt négy hét alatt. Az a Gekko gyerek Torontóban alig egy hajszállal magasabb. Itt az egyetlen elfogadható eredmény, ha Győzőke lesz a legkisebb. A másodikról egyetlen szót sem fognak ejteni.

- Dehát nem bírom elviselni ahogy szenved.

- Már megint ezzel a szenvedéssel jössz. Miért, nem lesz neki sokkal nagyobb szenvedés később, hozzánk hasonlóan a televízió előtt ülve lesni, hogyan élnek az igazi nagymenők? Gondolj arra, Győzőke megcsinálhatja! Már csak három évet kell kibírnia és túllesz a kamaszkoron. Ha így folytatja, Fülöp doktor szerint sem nő magasabbra 54 centinél, az pedig tuti világrekord. Dőlnek majd a reklámszerződések és a filmszerepek. Az egész világ ismerni fogja Győzőkét! Ő lesz a leghálásabb az éleslátásunkért.

- Értem én, és az anyai ösztönöm is azt súgja, hogy igazad van, mégis szörnyű a jajgatását hallgatni. Ráadásul ismét kezd kidagadni a kezeslábasából. Tiszta seb a válla, ahol a műanyag belevág.

- Majd novemberben kap egy újat. Addig ki kell húznia a mostaniban. Mit gondolsz, a Gekko gyereket talán selyemben járatják? Ha igazán segíteni akarsz neki, ügyelj inkább az étrendjére. Azt hiszed nem vettem észre a múltkor azt a darab  csokoládét?

- Az a születésnapján volt!

- Hát, te tényleg nem vágod, mi forog kockán. Győzőkéből  világsztár lehet, ha nem omolsz össze a gyengeségtől. Talán nekem olyan könnyű elviselni, hogy a fiam egy műanyagdobozba zárva ül naphosszat, míg a többiek vidáman játszanak odalent? Azt is nagyon jól tudom, hogy bádogembernek csúfolják a környéken. De figyeld meg, ugyanazok fognak majd a legkisebb árnyékába szegődni, akik most gúnyolódnak rajta. Egyedül Győzőkének lesz esélye átköltözni a telepről a szemközti hegyoldalra. Bár az én apám lett volna ilyen előrelátó! Ahelyett, hogy egy 175 centis átlagembert nevel, akiből másik négymilliárd van a világon. Tizenötéves korom óta próbálok kitűnni valamivel, valami különlegeset létrehozni, szembeszállni a statisztikai törvényekkel. De képességek és akaraterő hiányában ez lehetetlen. Ha nem olvasom el azt a rövidhírt a lábfejek zsugorításáról, sohasem pattan ki a fejemből életem talán egyetlen eredeti ötlete. És nézd meg, Győzőke maga a testet öltött gondolat, itt ül vidáman  spéci kezelábasában a tévé előtt, közel a világhírnévhez.

- Nem igaz, kisfiam? 

2

A fakír egy a forgalmas belvárosi főtéren felállított, üvegtörmelékkel borított priccsen feküdt. Fehér turbánja még jobban kiemelte a félmeztelen test soványságát. Habár mutatványa nem volt igazán látványos, mégis sokan bámészkodtak körülötte, sőt akadt jónéhány visszatérő látogatója is.

A turbános férfi percenként tizenöt verésre lassította a szívműködését, így csak nagyritkán mozdult meg, hogy lenyeljen egy szöget, vagy egy újabb kötőtűt szúrjon át magán. A trükköket több mintt húsz éve leste el egy indiai mestertől, azóta is folyamatosan tökéletesítve rajtuk.

Mostani, egy hónaposra tervezett kísérletére is évekig készült. Harminc napja feküdt étlen-szomjan az üvegszilánkon,  a testét mindenütt átlyukasztó kötőtűk bizarr, emberi sünnel tették hasonlatossá.

Habár ereje fogytán a fakír egy az álom és az ébrenlét közötti tompa tudatállapotba süllyedt, érzékelte a külvilágot és felfogta a kíváncsiskodók megjegyzéseit is.

- Bámulatos! – mondta egy piros szoknyás hölgy. – Hihetetlen, hogy mindezt kibírja.

- Optikai trükk az egész. Rejtett vetítőkkel csinálják – jelentette ki valaki tudálékosan a tömegben.

- Nem olyan nagy dolog ez – fűzte hozzá a túloldalról egy aktatáskás férfi. – Ráadásul ez itt elég bénának tűnik. Már két hete minden nap erre jövök, de semmi sem történik. Csak teleszúrkálja magát kötőtűkkel, meg időnként lenyel egy szöget.

- Dehát itt fekszik éjjel-nappal ha fúj, ha esik, és egy falatot sem eszik – vetette ellen a piros szoknyás hölgy.

- Márpedig az igazi fakírok Indiában még a királykobra marását is elviselik, mások hetekre a föld alá temetkeznek. Ezek itt nálunk többnyire kóklerek vagy csalók. Nemrégiben olvastam az egyik helyi fakírról, hogy egy ritka elváltozás miatt egyszerűen nem érzett fájdalmat. Szerintem éjszakánként, amikor már senki sincs a környéken, ez is lazít egy kicsit. – mutatott a lehunyt szemű, mozdulatlan férfire.

- Biztosan rejteget egy kis harapnivalót. Méghogy étlen-szomjan! Ilyen testalkattal egy hétig sem húzná ki másként.

A fakírt módfelett idegesítették a gunyoros megjegyzések, azonban nem izgathatta fel magát, hiszen még több mint egy napig kellett tartalékolnia az energiáit.

Nemtetszése jeléül azért megmozdult és lenyelt egy újabb szöget.

- Ez a  szögnyelés is ócska, amatőr trükk – folytatta határozottan az aktatáskás férfi. – A börtönökben rendszeresen csinálják pár nap kórházi pihenőért.

- Magának semmi sem jó? – mérgelődött a piros szoknyás nő. – Próbáljon csak lenyelni egy szöget!

- De én nem is adom ki magam fakírnak! Attól még meg tudom különböztetni a az igazi teljesítményt a szélhámosságtól. Párizsban egyszer a saját szememmel láttam  egy jógit, aki fél méter magasan lebegett a föld felett. Na, az igazi világszínvonal volt!

A fakír kezdte elvszíteni az önuralmát. Önmaga megnyugtatására, illetve, hogy elterelje a figyelmet z lekezelő véleménynyilvánításokról, lassan átfúrt a combján egy kötőtűt.

- Ahhh! – szisszentek fel többen.

- Body pirszing – jelentette ki az aktatáskás. – A tinilányok is mind ezt csinálják, és mégcsak nem is várják el, hogy tapsoljanak hozzá.

A fakír nem bírta tovább idegekkel. Tudta ugyan, hogy legyengülten óriási kockázatot vállal, és egyébként sem készült még fel teljesen az attrakcióra, mégis összeszedte maradék erejét, és figyelme tökéletes összpontosításával alig láthatóan,  milliméterről milliméterre, felemelkedett a levegőbe. Néhány centivel az üvegtörmelék felett lebegett, továbbra is fekvő testhelyzetben.

- Ez hihetetlen! Látják? – álmékodtak az emberek.

- Az ötven centihez ez még mindig édeskevés – szólalt meg a jólismert hang, ám a mondat végét a turbános fakír már nem hallotta. Ájultan zuhant vissza fekhelyére. A néhány perc múlva odaérkező mentők már nemm udtak segíteni rajta.

- Kár volt a nagy erőlködésért, hisz úgysem sikerülhetett. Ez is csak egy kókler, egy gyenge utánzat – legyintett az aktatáskás a lepellel leterített alakra.