1

 

- Meg kéne már fürdetni a gyereket, erős testszaga van.

- Nem! Majd holnap. Megmondtam előre, vagy következetesek leszünk, vagy ne is csináljuk. Emlékezz vissza, majdnem elszúrtuk az egészet, amikor az új kezeslábasra vártunk. Győzőke kishíján egy centit nőtt négy hét alatt. Az a Gekko gyerek Torontóban alig egy hajszállal magasabb. Itt az egyetlen elfogadható eredmény, ha Győzőke lesz a legkisebb. A másodikról egyetlen szót sem fognak ejteni.

- Dehát nem bírom elviselni ahogy szenved.

- Már megint ezzel a szenvedéssel jössz. Miért, nem lesz neki sokkal nagyobb szenvedés később, hozzánk hasonlóan a televízió előtt ülve lesni, hogyan élnek az igazi nagymenők? Gondolj arra, Győzőke megcsinálhatja! Már csak három évet kell kibírnia és túllesz a kamaszkoron. Ha így folytatja, Fülöp doktor szerint sem nő magasabbra 54 centinél, az pedig tuti világrekord. Dőlnek majd a reklámszerződések és a filmszerepek. Az egész világ ismerni fogja Győzőkét! Ő lesz a leghálásabb az éleslátásunkért.

- Értem én, és az anyai ösztönöm is azt súgja, hogy igazad van, mégis szörnyű a jajgatását hallgatni. Ráadásul ismét kezd kidagadni a kezeslábasából. Tiszta seb a válla, ahol a műanyag belevág.

- Majd novemberben kap egy újat. Addig ki kell húznia a mostaniban. Mit gondolsz, a Gekko gyereket talán selyemben járatják? Ha igazán segíteni akarsz neki, ügyelj inkább az étrendjére. Azt hiszed nem vettem észre a múltkor azt a darab  csokoládét?

- Az a születésnapján volt!

- Hát, te tényleg nem vágod, mi forog kockán. Győzőkéből  világsztár lehet, ha nem omolsz össze a gyengeségtől. Talán nekem olyan könnyű elviselni, hogy a fiam egy műanyagdobozba zárva ül naphosszat, míg a többiek vidáman játszanak odalent? Azt is nagyon jól tudom, hogy bádogembernek csúfolják a környéken. De figyeld meg, ugyanazok fognak majd a legkisebb árnyékába szegődni, akik most gúnyolódnak rajta. Egyedül Győzőkének lesz esélye átköltözni a telepről a szemközti hegyoldalra. Bár az én apám lett volna ilyen előrelátó! Ahelyett, hogy egy 175 centis átlagembert nevel, akiből másik négymilliárd van a világon. Tizenötéves korom óta próbálok kitűnni valamivel, valami különlegeset létrehozni, szembeszállni a statisztikai törvényekkel. De képességek és akaraterő hiányában ez lehetetlen. Ha nem olvasom el azt a rövidhírt a lábfejek zsugorításáról, sohasem pattan ki a fejemből életem talán egyetlen eredeti ötlete. És nézd meg, Győzőke maga a testet öltött gondolat, itt ül vidáman  spéci kezelábasában a tévé előtt, közel a világhírnévhez.

 

- Nem igaz, kisfiam? 

 


 

2

 

A fakír egy a forgalmas belvárosi főtéren felállított, üvegtörmelékkel borított priccsen feküdt. Fehér turbánja még jobban kiemelte a félmeztelen test soványságát. Habár mutatványa nem volt igazán látványos, mégis sokan bámészkodtak körülötte, sőt akadt jónéhány visszatérő látogatója is.

A turbános férfi percenként tizenöt verésre lassította a szívműködését, így csak nagyritkán mozdult meg, hogy lenyeljen egy szöget, vagy egy újabb kötőtűt szúrjon át magán. A trükköket több mintt húsz éve leste el egy indiai mestertől, azóta is folyamatosan tökéletesítve rajtuk.

Mostani, egy hónaposra tervezett kísérletére is évekig készült. Harminc napja feküdt étlen-szomjan az üvegszilánkon,  a testét mindenütt átlyukasztó kötőtűk bizarr, emberi sünnel tették hasonlatossá.

Habár ereje fogytán a fakír egy az álom és az ébrenlét közötti tompa tudatállapotba süllyedt, érzékelte a külvilágot és felfogta a kíváncsiskodók megjegyzéseit is.

- Bámulatos! – mondta egy piros szoknyás hölgy. – Hihetetlen, hogy mindezt kibírja.

- Optikai trükk az egész. Rejtett vetítőkkel csinálják – jelentette ki valaki tudálékosan a tömegben.

- Nem olyan nagy dolog ez – fűzte hozzá a túloldalról egy aktatáskás férfi. – Ráadásul ez itt elég bénának tűnik. Már két hete minden nap erre jövök, de semmi sem történik. Csak teleszúrkálja magát kötőtűkkel, meg időnként lenyel egy szöget.

- Dehát itt fekszik éjjel-nappal ha fúj, ha esik, és egy falatot sem eszik – vetette ellen a piros szoknyás hölgy.

- Márpedig az igazi fakírok Indiában még a királykobra marását is elviselik, mások hetekre a föld alá temetkeznek. Ezek itt nálunk többnyire kóklerek vagy csalók. Nemrégiben olvastam az egyik helyi fakírról, hogy egy ritka elváltozás miatt egyszerűen nem érzett fájdalmat. Szerintem éjszakánként, amikor már senki sincs a környéken, ez is lazít egy kicsit. – mutatott a lehunyt szemű, mozdulatlan férfire.

- Biztosan rejteget egy kis harapnivalót. Méghogy étlen-szomjan! Ilyen testalkattal egy hétig sem húzná ki másként.

A fakírt módfelett idegesítették a gunyoros megjegyzések, azonban nem izgathatta fel magát, hiszen még több mint egy napig kellett tartalékolnia az energiáit.

Nemtetszése jeléül azért megmozdult és lenyelt egy újabb szöget.

- Ez a  szögnyelés is ócska, amatőr trükk – folytatta határozottan az aktatáskás férfi. – A börtönökben rendszeresen csinálják pár nap kórházi pihenőért.

- Magának semmi sem jó? – mérgelődött a piros szoknyás nő. – Próbáljon csak lenyelni egy szöget!

- De én nem is adom ki magam fakírnak! Attól még meg tudom különböztetni a az igazi teljesítményt a szélhámosságtól. Párizsban egyszer a saját szememmel láttam  egy jógit, aki fél méter magasan lebegett a föld felett. Na, az igazi világszínvonal volt!

A fakír kezdte elvszíteni az önuralmát. Önmaga megnyugtatására, illetve, hogy elterelje a figyelmet z lekezelő véleménynyilvánításokról, lassan átfúrt a combján egy kötőtűt.

- Ahhh! – szisszentek fel többen.

- Body pirszing – jelentette ki az aktatáskás. – A tinilányok is mind ezt csinálják, és mégcsak nem is várják el, hogy tapsoljanak hozzá.

A fakír nem bírta tovább idegekkel. Tudta ugyan, hogy legyengülten óriási kockázatot vállal, és egyébként sem készült még fel teljesen az attrakcióra, mégis összeszedte maradék erejét, és figyelme tökéletes összpontosításával alig láthatóan,  milliméterről milliméterre, felemelkedett a levegőbe. Néhány centivel az üvegtörmelék felett lebegett, továbbra is fekvő testhelyzetben.

- Ez hihetetlen! Látják? – álmékodtak az emberek.

- Az ötven centihez ez még mindig édeskevés – szólalt meg a jólismert hang, ám a mondat végét a turbános fakír már nem hallotta. Ájultan zuhant vissza fekhelyére. A néhány perc múlva odaérkező mentők már nemm udtak segíteni rajta.

- Kár volt a nagy erőlködésért, hisz úgysem sikerülhetett. Ez is csak egy kókler, egy gyenge utánzat – legyintett az aktatáskás a lepellel leterített alakra.

Szerző: mcsaba  2011.02.08. 22:39 Szólj hozzá!

Címkék: abszurd egyperces

Azt mondják, a központi rendező eredetileg múzeum volt. Mindenesetre a széles lépcsősor alátámasztja ezt a teóriát. Azelőtt egy hónap is eltelt két alkalom között, ám egy ideje már hetente jövök kezelésre, egyénre szabott program szerint.
            Egy-egy kezelés, vagy ahogy itt nevezik, szűrés, mindössze húsz percet vesz igénybe. Teljesen veszélytelen és rutinszerű eljárás, és tulajdonképpen otthon is elvégezhető lenne, dehát az előírások megszabják, hogy szakképzett személyzet az erre a célra kijelölt nyugdában lássa el a feladatot. A hatóságok a lehető legkisebbre akarják csökkenteni annak a kockázatát, hogy bárki nem a számára legharmonikusabb emlékekkel távozzon.
Rendszerint fél hatra érkezem. Egyenesen a munkahelyemről jövök, és az azonosító kártyám ellenőrzése után felküldenek az egyik kezelőbe. A rendező hatalmas épület, többször megpróbáltam megbecsülni vajon hány kezelőszobából állhat, és azt is, hány lehet a városban. Az biztos, hogy legalább két emlékrendező jut minden kerületre,  de mostanában nehezemre esik fejben tartani a számokat, és hiába értem el valaha kiemelkedő eredményt egy intelligenciateszten, a bonyolultabb gondolatmenetek vagy összefüggések megértésehez nem tudok kellőképpen összpontosítani.
Talán a korommal jár mindez, és ha időnként zavar is, szerencsére nem akadályoz a munkámban. Sőt, nemrégiben elő is léptettek. Felmerült bennem, az sem kizárt, az előmenetelemnek valami köze lehet a gyakoribb szűréshez, de mint az utóbbi időben oly sokszor, hamar elveszítettem a vizsgálódáshoz szükséges szellemi energiát.
            Általában is érdektelenebbé váltam, nem hiányoznak az ismerőseim, és a családommal is csupán a megszokás tart össze.Együtt kelünk és vacsorázunk, de nem beszélünk egymással. Már a közös emlékek sem kötnek össze bennünket, ha egyáltalán maradt belőlük valami. Egy-egy beállított fotó régmúlt családi ünnepekről.Ugyanakkor a változtatásra sem érzek semmiféle késztetést, ráadásul úgy veszem észre, a jelenlegi állapot tökéletesen megfelel mindenkinek. Hogy miért alakult így, nem tudom, és nem is izgat különösebben, a gondolkodás pedig kimerít. Azt hiszem, a munkámon kívül csakis a holdséta érdekel.
            A kezelések után mindig tökéletes nyugalom tölt el. Olyan üres vagyok ilyenkor, mint a világtalan szeme,  mint az edény, amiből kiszivattyúzták a levegőt. A széles lépcsősoron lefelé jövet árnyékként úszom el a rendezőbe igyekvők között. Az út a parkon át, a tóparton vezet, és amióta korábban sötétedik, a hold is feljön mire végzek. Derült időben erősebben világít a gyalogösvény mellett pislákoló közlámpáknál.
            A hazaút nem több, mint fél óra. Kényelmes tempóban, zavartalan nyugalommal sétálok az ezüstbe burkolt díszcserjék között, gondok és érzelmek hiján, s olyan csend vesz körül, hogy akár odafent a semmiben is vezethetne a gyalogösvény. Nem vernek port a lépteim.
            És nagyritkán elfog valami, egy érzés, egy gondolat emléke, mely mintha mindig ugyanaz volna, és amely azután egész héten érik és nő bennem, és csak azt tudom, mire a végére jutnék, eljön az ideje az újabb kezelésnek.
Szerző: mcsaba  2011.01.24. 22:20 Szólj hozzá!

Címkék: novella irodalom egyperces

Kovács Antal birkozókorában megszokta, hogy a korai edzés miatt már hajnalban talpon van. Bár a sportból kiöregedett, mostanában sem esett nehezére fél öt körül kikászálódni az ágyból. De akár egész éjszaka is talpon maradt volna, nehogy elkéssen új munkahelyéről. Kovács Antal ugyanis a birkózáson kívül nem értett semmihez, így rövid edzői pályafutása lezárultával jobb híján segélyből és alkalmi munkából élt.
A nagydarab, macskaléptű ember ezért élete egyik legnagyobb szerencséjének tartotta, hogy bekerült az Állatkert néhány hónapja meghirdetett tanfolyamára, melyen különböző kihalófélben lévő nagyvadak helyettesłtésére képezték a kiválasztottakat.
Kovács Antal inkább a gorillát érezte testreszabottnak, a felvételi beszélgetésen a pszichológus mégis a jegesmedvét javasolta neki. A legutolsó mackó mintegy fél évvel azelőtt múlt ki, és a veszélyeztetett faj újabb példányának a beszerzése szinte lehetetlen feladatnak bizonyult. A világon elsőként, a Fővárosi Állatkert vezetősége arra az elhatározásra jutott, hogy a látogatók igényeit kielégítendő, professzionális imitárorokkal fogja pótolni a hiányzó vadakat.
Az egyhónapos elméleti és gyakorlati képzés alatt Kovács Antalt felkészülésében jónéhány oktatófilm és egy etológus is segítette. A volt birkózónak hatalmas termete ellenére is egy még serdületlen medvesihedert kellett megtestesítenie. A birkózó eleinte nem hitte volna, hogy néhány hét alatt laikusokat megtévesztő pontossággal lesz képes utánozni a játékos jegesmedvebocsot. Ám mint kiderült, az Állatkert vezetői annyira elégedettek voltak az új szerzeménnyel, hogy még az állatok etetését tiltó táblát is levették a barlang előtti kerítésről.
Kovács Antal közel egy órát zötykölődött a buszon, mire első munkanapján kevéssel pirkadat után az Állatkert bejáratához ért. A számára öltözővé átalakított barlangban rutinos mozdulatokkal vedlett át jegesmedvévé, még egy duplakávét is felhörpintett sebtiben mielőtt magára cipzárazta volna a bundáját. Kissé izgatottan cammogott a kifutón, az első látogatóra várva. Amikor pedig nyitás után pár perccel meglátta az apjával együtt felé közeledő gyereket, még két lábra is ágaskodott.
- Apa, itt az új jegesmedvekölyök! – kiabált a kisfiú, majd bedobott a medvének egy kekszet. A birkózó örömmel majszolta el a finom falatot, hiszen szerény fizetése mellé jól jött az ingyenkoszt. Ráadásul az éhkoppra mgivott reggeli kávétól egy kicsit meg is fájdult a gyomra.
- Milyen ügyes, nézd, hogy úszik! – kiabált megint az izgatott kisgyerek, amint a birkózó tett egy tiszteletkört a medencében.
A következő órában kisebb tömeg gyűlt össze a kifutó körül, hogy közelebbről is szemügyre vegyék az Állatkert friss szerzeményét. A jegesmedvebocs munkaszerződése ötödik pontjának megfelelően látványos mozdulatokkal szelte a vizet. A partra csak azért jött ki, hogy megtömje bendőjét a területére behajigált jutalomfalatokkal.
A birkózó nem volt már fiatalember, így kora délutánra kissé elfáradt. Lassan kecmergett ki a medencéből, majd a barlang előtti napsütötte kőlapra hemperedett. A szeptemberi nap kellemesen melengette a bundáját. Hátára fordulva néhányszor belepaskolt a levegőbe, majd lehajtotta a fejét.
- Lusta egy állat – jegyezte meg valaki, de a jegesmedve ezt már nem hallotta. A délutáni etetésről álmodott.
Szerző: mcsaba  2010.09.24. 20:12 Szólj hozzá!

Címkék: groteszk egyperces

A jósvádájú kertitörpe mozdulatlanul strázsált a szemerkélő esőben. Barázdált arcán végiggurultak a vízcseppek, hogy lassan összegyűljenek a szakállán, majd onnan csöpögjenek tovább ormótlan, piros cipőjére.A kertitörpe rezzenéstelen arccal bámult maga elé, dehát nem azért állították a mogyoróbokor alá, hogy bármivel is törődjön.
Azelőtt, egy belvárosi gimnázium történelemtanáraként jóval finnyásabb volt, ám amióta kiderült, hogy nem képes lépést tartani még a jelennel sem, az életszemlélete is alaposan megváltozott. Miután ráébredt, hogy tudása nem piacképes, végül szendvicsembernek állt, és egy sztriptízbár szórólapjait osztogatta.
Igazán szerencsésnek érezte magát, amikor egy koraőszi este, valószínűleg alacsony termetének köszönhetően, egy kisportolt külsejű, aranykarkötős vendég, aki szintén a szexiparban tett szert a vagyonára, a bár előtt odaintette magához.
- Öreg, akarsz öt rongyot keresni egy este alatt? Könnyű meló, élő kertitörpéket keresek a jövő heti bulimba. Ha hozol valakit magaddal, kapsz mégegy rugót.
A volt történelemtanár nemsokáig töprengett, a munka kissé furcsának, ám elég egyszerűnek tűnt. Ennyi pénzért pár órát minden bizonnyal el tud tölteni mozdulatlanul. Másik jelöltnek pedig ott van a kamaszfia, neki is jól jön egy kis zsebpénz.
A következő szombaton, a megadott hegyoldali villa felé buszozva, kissé aggodalmasan lesték a gyülekező felhőket.
- Azt írják, hogy legfeljebb egy-két futó zápor lehet - nyugtatgatták magukat. Két órával a buli kezdete előtt csengettek be a kőoroszlánok vigyázta kiskastélyba.
Tagbaszakadt portás nyitott nekik kaput, ők pedig picit megszeppenve követték a fekete pólós, kigyúrt férfit. Ámulva léptek a denevérforma vízköpőkkel díszített tornyos mellékszárnyba. Meglepetésükre legalább tíz másik az eseményre felfogadott kertitörpe várakozott odabent. Néhányukat már fel is öltöztették, egyikükön pedig épp a sminkes, civilben szabadúszó szobrászművész, dolgozott. Egy Disney-kiadvány alapján próbálta Szundi-szerűvé varázsolni a jelölt rendszeres borfogyasztástól kissé püffedt fizimiskáját.
- Ha lehet választani, én legszívesebben Kuka lennék - jelentette ki a fiú, amikor megkapták az öltözetüket.
- Akkor ne dumálj annyit! - hangzott a válasz.
A történelemtanár utolsóként került sorra, kicsit lötyögött rajta a nadrág és a cipője is legalább egy számmal nagyobb volt a kelleténél, dehát kertitörpeként így is kiválóan mutatott. A szobrász a kellékesládikójából előhúzott fehér parókát, a hozzáillő álszakállal és vörös krumpliorral egyetemben gondosan eligazgatta munkaalanya fején. Miután a tükörben megtekintette magát, a történelemtanár is elcsodálkozott tökéletes sminkjén. Egészen törpeszerűvé változott, akárha így született volna.
Munkaadója ekkor lépett be a szobába. Tiszteletet parancsolt minden mozdulata, láttára elhallgattak odabent. Ahogy mutatóujját előreszegezve megszólalt, sötét zakója alól kivillant vastag aranykarkötője.
- Na, egész frankón néznek ki! - veregette meg elismerőleg sminkese vállát. - Ti meg gyertek utánam, megmutatom, hogy kinek hol lesz a helye! Nincsen más dolgotok, minthogy ha fúj, ha esik, egyhelyben álljatok, mintha igazi kertitörpék lennétek. Aki megmoccan, húzhat haza lóvé nélkül, sőt a beléfektetett munkát is megtéríti. Az egyik emberem figyelni fog benneteket. Aki viszont profin dolgozik, máskor is jöhet. Értsem?
A törpék bólogatva követték a felnyírt tarkójú üzletembert, aki sorban kijelölte a posztjukat. A történelemtanár úgy érezte, hogy menni fog a dolog, másként sokkal nehezebb volna egyszerre ennyi pénzhez jutni. Annak pedig külön örült, hogy fiával együtt a bejárattal szemben kapott helyet a domboldalon, így legalább az érkezőket mustrálgatva kevésbé fognak unatkozni.
Már alkonyodott, amikor fekete és ezüst autóikkal befutottak az első vendégek. A kerti lámpák fényében a házigazda röhögve mutogatott a törpék irányába. Voltak, akik közelebb is jöttek megszemlélni a látványosságot.
- Ezek tényleg meg sem mozdulnak. Nagyon király! - sikongatott az egyik szőke oldalborda.
A történelemtanár több mint három órája állt a kijelölt helyén, és a hatalmas házban már javában dübörgött a buli, amikor bevizelt. Még szerencse, hogy az eső is rákezdett. Aztán csak áztak a fiával a mogyoróbokor alatt és nem mertek egymásra nézni.
Szerző: mcsaba  2010.09.12. 16:31 Szólj hozzá!

Címkék: kertitörpe egyperces

A lány saját tökéletessége tudatában lépett ki az épületből. Aranyszőke tincseit hátul összefogta, hiszen két edzést is végigcsinált a Sasokkal, akiknek a hírét retikülről retikülre adták. Más a felénél kidőlt volna, ő azonban hetente négyszer járt hozzájuk. Keményen megdolgozott hibátlan alakjáért, amit a könnyű, nyári ruha csak még jobban kiemelt.
Emma teljes bizonyossággal érezte, mindent lehet, és még csak akarni sem kell olyan nagyon. Az utcát átszelve megnyomta a távirányító gombját. A túloldalon parkoló fekete terepjáró kétszer, barátságosan villantott. A lány a munkahelyére, a stúdióba indult, ahol a neves műsorvezető partnereként mindig jókor nevetett a poénokon, és néha már kérdezhetett is.
Alig ült be az autóba, amikor megszólalt a telefonja. Barátja hívta Londonból. A tervezettnél egy nappal hamarabb tud hazarepülni, és még egy jó hírt is közölt, sikerült úgy alakítania a naptárát, hogy mégiscsak beleférjen a régóta tervezett utazás Mauritiusra.
Emma boldog volt, kedvenc dalát dúdolgatva kanyarodott ki az utcából. Lanyha volt a forgalom, a légkondícionáló duruzsolása mellett és a fényre sötétedő ablakon át úgy tűnt, mintha még mindig bóbiskolna a város.
Húsz perc sem telt el, mire behajtott a néptelen parkolóházba. Akár egy kísértetkastély, gondolta Emma, tele autókkal, de sehol egy ember. Végül a harmadikon talált helyet. Épphogy sikerült bemanőverezni a széles terepjárót. Kiszállás előtt a lány még egy pillantást vetett magára a tükörben, majd az aznapi műsorba meghívott vendégekre gondolt.
Ahogy a lépcsőházhoz ért, hirtelen furcsa szorongás fogta el. Elhessentette a gondolatot és kitárta az ajtót. Hatalmas, tompa ütést érzett a tarkóján. Elsötétedett előtte a világ. Az aranyszőke lány a lépcsőfordulóban , a poros kövön feküdt. Kihúnyó szembogarában egy tagbaszakadt alak körvonalai sejlettek. A baljós férfi lassan felemelte a kezét.
Hogy a családjától, saját magától, és úgy általában az élettől meggyötört író rosszkedvét némileg enyhítse, egyetlen tollvonással végzett áldozatával.
Szerző: mcsaba  2010.09.11. 10:55 Szólj hozzá!

Címkék: hatalom egyperces

- Nem fogok marionettfiguraként sodródni az élet tengerén – jelentette ki Kevin határozottan.
- Ó, édesem – búgta Mari.
- Királycsávó akarok lenni! Kevin1 rendszámú fekete terepjáróval fogok tépni a városban. Még a zebrán sem lassítok.
- Szeretem, ahogy gondolkodsz – bújt hozzá Mari, és magához szorította a fiú homlokát.
- Én sem fogok itt megpenészedni. Pornózással egy nap alatt megkeresek annyit mint a mostani fizetésem. Sztár leszek. Mindenki meg fog ismerni az utcán. Itt jön Sandra Whitehorse, mondják majd. Nézd milyen feszes a mellem!
- Te szexőrült! – ragadta meg Kevin a lány fekete sörényét.
- Jaj, most nem lehet! – ijedt meg Mari. – Tízre hoznak egy újabb szállítmányt a turkálóba.
- Nekem is sietnem kell, kihűl a pizza.
- Kikísérlek – mondta a lány. Felhevülten csókolták meg egymást a fiú robogója mellett.
A jövő fényei lobogtak szemükben.
Szerző: mcsaba  2010.09.05. 21:49 Szólj hozzá!

Címkék: egyperces

Bíró István türelmetlenül nézett az órájára. A biztosítási ügynök pontosan 24 évet, 3 hónapot és 17 napot várt arra, hogy beteljesüljön a fogatlan, ráncos cigányasszony jövendölése.
“Aranyoskám, a negyvenötödik születésnapján meg fog változni az élete”, járt az összepréselt ajkú ügynök fejében  minden egyes telefonhívás előtt.
Bíró István hiába várt éjfélig, nem történt semmi. Elkeseredetten feladta.
Másnap reggel már ugyanúgy igazgatta a nyakkendőjét a tükör előtt, mint évek óta minden nap. Tekintete nyugodt volt és szenvtelen.
Az ügynök mégis új emberként lépett ki a kutyapiszok lepte utcára, hiszen végérvényesen megváltozott az élete. Már nem hitt a csodában.
Szerző: mcsaba  2010.09.02. 22:45 Szólj hozzá!

Címkék: jóslat egyperces

A nagyhírű Belfegóra, korábban Stein Ignácné különös képességére rögvest azután derült fény, hogy meglátta saját halálát. Húsz évvel öregebben állt háziköpenyében a konyhában a tűzhely előtt, ugyanúgy, mint eddig is. Mellette egy lábasban ázott a meghámozott krumpli, odakészítve a tejföl, némi kolbász és virsli, a pirospaprika és az apróra vágott hagyma. Félfüllel a televízió beszűrődő zajára figyelt. Miközben olajat tett fel a rántáshoz, oldalra pillantott, egyenesen a szintén húsz évnyit korosodott férje visszeres lábára, amit az fájdalmai miatt állandóan borogatott.
     A férfi azelőtt háztartási gépszerelőként egy állami vállalatnál dolgozott, majd annak megszűnte után beállt egy kft-hez. Mivel különösebb ambíciói nem voltak, továbbra is megmaradt alkalmazottnak. Ha péntek estefelé letette a munkát, hétfőig már nem szívesen mozdult ki a lakásból, többnyire a tévét nézte vagy bóbiskolt. Az asszony szavára azért odacsoszogott az ebédlőasztalhoz. Evés közben sem beszéltek sokat, ahhoz túl jól ismerték egymást.
     Miközben férje borogatásán pihentette szemét, Stein Ignácnéban felötlött, hogy tulajdonképpen szinte semmi nem történt házassága harminc éve alatt. Két-háromévenként elmentek nyaralni egy hétre Horvátországba, az autójukat pedig ötévente cserélték. Mióta az eszüket tudják, megmaradtak ugyanannál a típusnál. A szüleiket mindketten eltemették, gyerekük valamiért nem lehetett. Mostanában már nem is veszekednek, ha otthon vannak, férje a tévé előtt ül, ő pedig főz vagy képes magazinokat lapozgat.
    Az asszony hirtelen gombócot érzett a torkában, ezzel egyidőben pedig szinte kibírhatatlan szorítást a mellkasában. A kis erkélyre botorkált némi friss levegőt szívni, ám ez sem segített. A szorítás tovább erősödött, ő pedig elterült a kövön. Félig eszméleténél hallotta az érkező metőautó szirénázását. Kórházba szállítás közben érdekes módon a sok-sok évvel azelőtt látott, román halottlátó asszonyról szóló dokumentumfilm emléke tolult mind gyengébben pislákoló tudatába. Az aranyfogú halottlátó egy istenhátamögötti faluban élt, háromszintes háza előtt mégis hosszú sorok kígyóztak, és a borsos tarifa ellenére csak hónapokkal előbb lehetett időpontot foglalni. – Milyen ügyes! – gondolta magában, majd elveszítette az eszméletét.
    Stein Ignácné az égő olaj szagára riadt fel révületéből. Egy pillantást vetett a nappaliban tévéző férje fürdőköpeny alól kikandikáló lábszárára, és eltöltötte a korábban még sohasem tapasztalt felismerés büszkesége. – Ha egy román cigányasszonynak sikerült, nekem is menni fog!
Szerző: mcsaba  2010.08.29. 14:30 Szólj hozzá!

Címkék: egyperces

A krokodil
 
A krokodil magányos, ezért gyakorta szomorú. Valójában belül kedves és bohó, és születésekor még nem is tudja, hogy krokodil. Ezt csak négyéves korában mondják el neki a szülei rántotthús evés közben. Szegény kis hüllő eleinte nem is akarja elhinni, de amikor tükröt kap ötödik szülinapjára, nincs értelme tovább tagadni a dolgot. Kamaszkorára teljesen visszahúzódóvá válik, már strandra sem jár, és szakít a fociedzésekkel. Pedig alacsony súlypontja miatt nehéz tőle elvenni a labdát, ha megindul. Inkább beveszi magát a mocsárba, de még ott is a víz alá bújik szégyenében.
     Az éj leple alatt hazaoson és egyetlen szórakozásának hódol, lóg a neten. Ilyenkor visszatér régi énje, elemében van. Egyszerre két ablakban dolgozik, az egyikben őzgidának, a másikban dizőznek adja ki magát. Falja a híreket, elsősorban az úsztatókról és a gázlókról szólókat. Pókerezni is imád, nemegyszer a bőrét viszi vásárra. Egy-egy átvirrasztott éjszaka után másnap délben bánatosan, néha sírva ébred. Ha felkászálódik, az éjjel letöltött térképpel, a kertek alatt surranva, a gázlónak veszi az irányt, hogy ha már utálják, legalább a bendőjét megtömje.
 
 
A zsiráf
 
A zsiráf kicsit szégyenlős, mert hosszú nyaka miatt sokat csúfolták az iskolában. Mindig kilógott a sorból, és még súgni sem tudtak neki a többiek, ha valami nem jutott az eszébe. Az ének és a matek még csak-csak ment, tornából azonban felmentették, mert képtelen volt megtanulni a bukfencet. De mind közül a legjobban az fájt, amikor az igazgató úr, egy megtermett bivaly, az évnyitón azt találta mondani, hogy "sokáig tart, mint zsiráfnak sálat kötni."
     A zsiráf mégsem szomorú, mert szenvedélyesen izgatják a csillagok. Mindenfélét megtanult róluk, és kívülről fújja az összes csillagképet, köztük a Kost, a Sast és az Oroszlánt. Ez utóbbitól kicsit fél. Természetesen kedvence azért a Zsiráf, ennek még a latin nevét is elsajátította, Camelopardalis.
      Kamaszkorában, ha náthát kapott és nem mehetett iskolába, egész nap azzal a bizonyos sállal a nyakában várta, hogy a fák mögül végre előbújjon a hold. Ekkor kiosont a ház mögé, hogy megszámolja a csillagokat. A számolással ugyan nem végzett soha, mégis remekül szórakozott. Jegyzettömbjét telerajzolta, és elhatározta, hogy első fizetéséből vesz majd egy teleszkópot.
    De a legeslegjobban a hullócsillagokat szereti figyelni barátaival a nyár derekán. Hasonszőrű társaival már napokkal korábban készülnek a csillaglesre. A rendszerető gnú írja össze, ki mit hozzon. Majd derült alkonyatkor a csoport kivonul a szavannára, hogy egy terebélyes majomkenyérfa közelében tanyát verjenek. Leterítik a pokrócokat, meguzsonnáznak, kicsit heccelik az okapit, mert túl lassú az ultihoz, és fogadást kötnek, ki látja meg az első hullócsillagot. Ha beborítja őket az est, elhallgatnak és a holdfényben fázósan betakaróznak. Feszülten várják, ki látja meg az első fénycsóvát. A zsiráf sem mukkan, hisz tudja jól, a csillagok a csendesek ékkövei.
 
A tigris
 
A tigris legjobban lustálkodni és festeni szeret. Képes egész nap hanyatt fekve a levegőt paskolni a mancsával. Közben el-elszunyókál. Ebből a tevékenységéből csak az ecset látványa tudja kizökkenteni. Ha észrevesz egyet, ruganyosan talpra szökken, felteszi a festőkalapját és indul a dzsungelbe témát keresni. Igen ügyes vadász lévén nesztelenül mozog, csak zöld szeme villan. A kiszemelt modellt lépésről-lépésre közelíti meg, és ugrótávolságra kerülve tőle előbb lelapul, majd villámgyorsan ráveti magát. Szegény portréalany mozdulni sem mer, ám a tigrisnek épp erre van szüksége. Felállítja a festőállványt és a reszkető modellt vászonra viszi. Ügyesen keveri a színeket, különösen a sárgás árnyalatokat érzi kiválóan. Lendületes ecsetvonásokkal dolgozik. Ha a kép jól sikerül, a modell többnyire élve távozhat.
 
    A tigris művésztáborban is szívesen megfordul, ilyenkor leginkább a gorilla és az örvös tatu társaságában időz, a legújabb művészeti irányzatokat elemezve. A többieket viszont nem állhatja, az orrszarvút lenézi, mert tájképeket fest, az alligátort pedig nagyképűnek tartja, amiért annyira odavan a mocsárvilág szürrealista ábrázolásáért.
 
Évente egyszer kiállítást rendez alkotásaiból, melyen minden dzsungellakónak ildomos megjelenni. Ezt nyomatékosítják a művész fenyegető levelei. Ha valaki megfeledkezik a nevezetes alkalomról, könnyen csendélet válhat belőle. A megnyitón rendszerint az anakonda olvassa fel a kiállított képeket méltató sorait. A tigris eközben szerényen billeg egyik lábáról a másikra, bajuszát mozgatva zavarában. Szinte el sem hiszi, hogy ismét eltelt egy szorgos munkával töltött esztendő.
Szerző: mcsaba  2010.08.28. 08:46 Szólj hozzá!

Címkék: humor egyperces

Variációk egy témára
 
Eladták a Szabadság-szobrot!
 
A Sothebys aukciós ház árverésén kalapács alá került az egyik legismertebb amerikai szimbólum, a New York-i Szabadság-szobor. A franciáktól 1866-ban ajándékba kapott, magasra emelt kezében fáklyát tartó római istennőt megformáló alkotás évszázadokon keresztül az óceánon átkelő bevándorlók millióinak nyújtotta az újrakezdés és egy jobb élet reményét.
 
Mivel a szabadság fogalma a globalizáció és a technológia korában szinte teljesen elveszítette korábbi jelentését, az amerikaiak a rekordméretű költségvetési hiány csökkentésére határoztak úgy, hogy túladnak talán leghíresebb nemzeti jelképükön.
 
A Szabadság-szobor végül egy kínai szabadidőruha-ipari konglomerátum fizette a legnagyobb összeget, mintegy 3.4 milliárd dollárt. Az óriáscég szóvivője elmondta, hogy a hatalamas vételér ellenére kiváló befektetésnek tartják a kissé megkopott jelentőségű, ám így is rendkívüli reklámértékkel bíró szobrot. Igaz ugyan, hogy némi átalakításra szorul a lepelbe burkolt nőalak, az elképzelések szerint egy év múlva már piros-fehér-kék csillagos-sávos bikiniben lesz látható, fáklya helyett pedig a távolkeleti ruhaipari óriáscég logóját emeli majd a magasba.
 
Magyar gazdasági szakértők úgy nyilatkoztak, hogy az üzleti konstrukció hazánkban nem alkalmazható, hiszen az utolsó turulmadár is már két éve egy román cigarettagyár tulajdonában van.
 
 
 
Magyarországot megvette Kína!
 
A Kínával szemben felhalmozott és hazánkra egyre súlyosabb terheket rovó kereskedelmi deficit szinte megoldhatatlan helyzetbe sodorta nemzetünket. Mivel a gazdasági kilábalásra nem mutatkozott semmilyen esély, az Országgyűlés egytlen tartózkodás mellett megszavazta, hogy adósságunk eltörlése fejében Magyarország a következő évtől Kína európai tartományává váljon. Az üzletre az EU is áldását adta azzal az indoklással, hogy egyrészt a magyarok soha nem lennének képesek maguktól bevezetni az eurót, másrészt nyugaton már eddig is Ázsia részének tekintettek bennünket.
 
Amúgy az új állam a hétköznapok során csak alig érzehető változásokat fog hozni, így otthon, családi körben továbbra sem kell majd a mandarin nyelvjárást használni. Azt pedig a hosszú évszázadok alatt régesrég megszoktuk, hogy mások döntenek helyettünk.
 
Igazi jó hír viszont, hogy Kína részeként ezentúl szinte fillérekért juthatunk strandpapucshoz.
Szerző: mcsaba  2010.08.27. 19:36 Szólj hozzá!

Címkék: humor egyperces

Gerzson, az afrikai szürkepapagáj még mindig izgatottan gubbasztott a kalitkájában. Jobbb híján lenyelt néhány napraforgómagot, majd egy darabig idegesen tollászkodott. Csak akkor nyugodott meg, amikor Kozmáné bekapcsolta a televíziót. Kedvenc kórházas sorozata ment, a papagájnak különösen Yvonne, a fekete hajú és gyorsbeszédű fiatal belgyógyásznő tetszett, aki ráadásul kanárit is tartott otthon. Gyakran ábrándozott arról, hogy Kozmáné helyett ő a gazdája. Az asszonnyal amúgy nem volt baja, habár a madárral nem vette fel szellemiekben a versenyt, remekül főzött és többnyire ugyanazokat a sorozatokat kedvelték.
Nem volt könnyű, ám Gerzson nagyon vigyázott nehogy elárulja magát. Úgy vélte, inkább jólétben unatkozik, mintsem esetleg megorroljanak rá és jobb esetben bevágják valamilyen menhelyre, kis balszerencsével pedig akár szabadon is engedhetik, mindenféle veszélynek, betegségnek és éhezésnek kitéve ezzel.
A szürkepapagáj elsősorban a durva és alattomos Kozma Úrtól tartott, aki a kocsmából hazajövet sohasem mulasztotta el megrázni a kalitkáját egy mondjálmárvalamitazanyádszentségit kíséretében. A jákó ilyenkor a rend kedvéért egy hülyepapagájjal felelt, Kozmáék megelégedésére.
Gerzson azon a vasárnapon is gondolataiba mélyedve csücsült a fémhintáján, előző este elkapott egy újabb riasztó hírt a globális felmelegedésről, később pedig egy beszabadult légy cikázó röptét követte nyomon.
Kozma Úr nemrég végzett a kocsimosással, felesége pedig már majd egy órája küzdött egy a tévéújságban lelt keresztrejtvénnyel. Kozmáné közel járt a megfejtéshez, csak a bal felső sarokban maradt egy kellemetlen üres terület.
- Paprikakrém. Nyolc betű – kérdezte Kozmáné. – A vége -in.
Gerzson érdeklődve figyelte a fejleményeket. A házigazda jókedvű volt, az autó szépen ragyogott, és már a megérdemelt sörét is elfogyasztotta, így hajlandó volt megcsillantani a szókincsét.
- Vitamin – vágta rá.
- Nem jó, p-vel kezdődik.
Ráadásul a vitamin hét betű, gondolta Gerzson lemondóan.
- Hagyd már ezt a baromságot! – mordult Kozma Úr az asszonyra, a kudarctól feldühödve. – Inkább az ebéddel foglalkozz!
Kozmáné szomorúan nézett a keresztrejtvényre, igazán szerette volna megtudni, hová utazik nyaralni a világhírű sztárpár. Gerzsonnak megesett rajta a szíve.
- Pritamin, pritamin! – rikkantotta el magát a szerepéből kiesve.
- Mit vartyogsz, te dög? – hallotta a kalitka felé tartó felbőszült gazdáját. –  Játszod itten a nagyokost?
A szürkepapagáj tudta, lőttek az aranyéletnek. Ijedten pislogott Kozma úr markában.
- Yvonne! – gondolta bánatosan, a végzetére várva.  
 
Szerző: mcsaba  2010.08.26. 17:36 Szólj hozzá!

Címkék: humor egyperces

 

Nem értem mi lelte ezeket a rókákat. Órák óta csak jönnek, akárcsak vonzaná őket valami, egyik a másik után, egyenesen ide, a félelem legcsekélyebb jelét sem mutatva. A közelembe érve félretartott fejjel megállnak, és megadóan várják, hogy célbavegyem őket. Gyönyörű a prémjük, a szokásosnál tömöttebb és alig érzékelhetően sötétebb áranyalatú.
Miközben újra és újra megtöltöm a fegyverem, folyton azon gondolkodom, vajon miért ennyire szelídek? A viselkedésük már-már zavaró, és meglehetősen kellemetlen a hátam mögött felhalmozott rókatetemek látványa is. Mindenütt vér szivárog belőlük, s a hullahegy körül émelyítő szag terjeng. Hogy valamelyest elnyomjam, ismét rágyújtok.
Lassan mintha fogyatkozni kezdenének, több mint harminc perce nem jött egy sem. Igaz, nekem is csak egyetlen lőszerem maradt.
Szedelőzködni kezdek, amikor feltűnik az utolsó. A többiekhez hasonlóan ez is szelíden, pillanatnyi megtorpanás nélkül közeledik. Egy méterre tőlem félretartott fejjel megáll. Ráemelem a fegyverem. Mintha tudná mi vár rá. Egy pillanatra megremeg a kezem, és szinte sajnálatot érzek, amikor nyakon lövöm.
Egyenesen a szemembe nézett.  

 

Szerző: mcsaba  2010.08.25. 20:17 Szólj hozzá!

Címkék: egyperces

Tisztelt Temetőgondnokság!
 
Hargitai István, hatvankét éves tűzoltó vagyok. Megtakarítások híján pályázom a kiírásukban meghirdetett két sír egyikére. Tisztában vagyok azzal, hogy lassan megtelnek a temetők, így különösen nagy értéke van a még szabad helyeknek.
Talán foglalkozásomból is adódik irtózásom a hamvasztástól, ezért óriási könnyebbség lenne számomra a tudat, hogy egyszer az Önök nagymúltú intézményében hantolnak el. Néhány napja jártam is arrafelé, és habár mindkét meghirdetett sírhely a temető egy félreeső, nyugalmas zugában található, habitusomhoz mégis jobban illik a déli fekvésű parcella.
Pályázatomat alaposan átgondoltam és biztosíthatom Önöket, messzemenőkig megfelelek a kiírásukban megszabott feltételeknek.
Halálom esetén ugyanis nem várható, hogy rokonaim gyakori látogatásukkal zavarnák a temető csendjét, hiszen anyagi lehetőségeink mindössze egyetlen gyermek vállalását engedték, ráadásul politikai nézetkülönbségeink miatt az utóbbi egy-két évben lányommal is elhidegültünk egymástól. Más okok miatt, feleségemmel mindez már régebben megtörtént.
Egészségem is megrendült, a párizsi és a mozgáshiány alaposan elhasználták a szervezetem, ennélfogva nem kell rám sokáig várakozniuk, mivel valószínűleg nem érem meg az átlagos életkort.
Habár az életben nem mindig vált hasznomra, holtomban kifejezetten előnyösnek mondható alacsony termetem és vékony testalkatom, optimális térkihasználást biztosítva intézményüknek. Amúgyis megszoktam már a szűkreszabott helyet a lakótelepen.
Esetemben attól sem kell tartaniuk, hogy valamely fennmaradt adósság vagy elintézetlen ügy miatt esetlegesen visszajárnék majd kísérteni a másvilágról, hiszen egyrészt az ilyesmiben nem hiszek, másrészt pedig mindenféle szélsőségtől mentesen éltem, munkámon kívül egyetlen szenvedélyem a tűzoltókat munka közben ábrázoló képeslapok gyűjtése. Családomban senki sem osztja ezirányú érdeklődésemet, ezért ha nekem ítélik a megpályázott sírhelyet, aranyfogaimmal együtt a temetőre hagyományozom a mintegy háromszáz ritkán fellelhető darabból álló gyűjteményemet. Ugyanígy, Önökre ruházom a 40 éves pályafutásom legizgalmasabb eseményeit megörökítő naplóm kiadásának jogait, a belőle származó bevételekkel együtt.
 
Tisztelt Temetőgondnokság! Egész életemben elvágyódtam innen a betonkockák közül valami szebb, derűsebb vidékre. Ezért kérem, méltányolják pályázatomat, ennyi év után úgy érzem mégiscsak jár nekem némi verőfény a déli lejtőn.
Szerző: mcsaba  2010.08.24. 22:24 Szólj hozzá!

Címkék: abszurd egyperces

- Nem tudok aludni ettől a ricsajtól! – fordult Varró István hajnalban a feleségéhez.
- Én nem hallok semmit – motyogta az asszony álmosan.
Az epilepsziája miatt három éve leszázalékolt darukezelő egy darabig forgolódott, ám nem sokáig bírta.
- Megnézem honnan jön ez az átkozott madárfütty.
A hallgatag férfi alapvetően békés természetű volt, többnyire felesége társaságában egész nap otthon tartózkodott. Mivel az olvasástól megfájdult a feje, a beszéd pedig untatta, ha csak tehette, folytatásos sorozatokat vagy tudományos fantasztikus filmeket nézett, bár ez utóbbiak Varrónét mindig felidegesítették.  
A hajnali csivitelés azonban kihozta béketűrésből a darukezelőt. Csupán egy sebtében felrántott melegítőalsóban és egy trikóban indult el otthonról.
Felesége kora délután kezdte keresni, és miután estig sem lelt rá, értesítette a rendőrséget. Hiába bizonygatta, hogy férje sohasem maradt ki, a diszpécser felvilágosította, a hivatalos kutatás megindításáig néhány napot várnia kell.
- Nagyon aggódom Pistáért – mondta Varróné a sógorának másnap reggel, aki a rokonság mozgósítható tagjaival ismételten az eltűnt darukezelő keresésére indult.
Délutánra váratlanul szerencsével jártak. Varró István a lakásától másfél km-re, egy lezárt gyártelep húsz méter magas ipari kéményén gubbasztott.
- Jó itt fent – mondta a mentésére kirendelt tűzoltóknak.
- A madárfütty már megszűnt – nézett körül - de én maradnék még egy kicsit.

 

 

Szerző: mcsaba  2010.08.23. 19:01 Szólj hozzá!

Címkék: abszurd egyperces

 Az 1963. június 7.-én San Francisco-ban az Ikrek jegyében született, a világ népességének 99 százalékánál gazdagabb Bradford M. Hunt, lefegyverző mosollyal, ruganyosan lépett a pódiumra, hogy átvegye a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat a Matematikus című szuperprodukcióban nyújtott alakításáért.

A szürke szemű, kemény arcélű és hibátlan fogsorú sztár, fekete fürtjeit hátravetve emelte magasba az arany szobrocskát, még tovább növelve a már eddig is filmenként 25 millió dollárban megtestesülő hírnevét.
A díjkiosztó gálát kilencedik emeleti szobájában cigarettázva követte a szintén 1963. június 7.-én , Monoron született, a világ népességének 99 százalékánál okosabb Varga M. Kálmán.
A krónikus hörghurutjától időnként hosszasan köhögő matematikatanár, akire hiányos fogazata miatt a Bájmosoly gúnynevet ragasztották az iskolában, csak azért maradt fent késő éjjelig, mert kíváncsi volt a vele egy napon világrajött hírességre. Tudta, másnap fáradt lesz, és azt is, hogy ismét kibabrálnak vele a diákok.
A szürke arcú matematikatanár némi rosszallással figyelte az önmagát szivarozva ünneplő James Huntot és az őt felállva éljenző közönséget.

- Akár ikrek is lehetnénk – mormogta, majd elnyomott egy csikket.

 

Szerző: mcsaba  2010.08.22. 08:53 Szólj hozzá!

Címkék: egyperces

- Minden a bizalomra épül – fejtegette Agyas a strandon egy fűzfa árnyékába húzódva. Gúnynevét azért kapta, mert két évig filozófia szakra járt, mielőtt végleg a bűnözői pályát választotta. A sovány, szakállas pénzhamisító dílerként kezdte, és csak később váltott a kevésbé kockázatos, ám szintén jól jövedelmező másik tevékenységre. Olvasni és vitatkozni azonban még mindig szeretett.
- Mit vakerálsz már megint, Agyas? – kérdezte a frottírtörölközőkön heverésző kompániájából az egyik kopaszra borotvált alak. Bicepszén egy marni készülő, tetovált királykobra tekergett.
- Azt próbálom elmagyarázni – folytatta a reggel erős hascsikarással ébredő Agyas, - hogy a világon minden a bizalomra épül, még a mi szakmánk is. Például ezek az arcok – mutatott körül a strandolókon – többnyire különösebb aggodás nélkül húznak be a vízbe lehűteni magukat, bízva abban, hogy időközben nem fújják meg a pénztárcájukat, vagy a tornacipőbe dugdosott ezreseiket. Ha nem hinnének ebben, neked sem telne kokszra – nézett a napolajos izmait táncoltató tarfejű zsebesre.
- Látom, nem vágod, bunkókám. Mindenesetre megyek pénzt váltani a kifliorrúhoz.
Maga sem tudta miért, de ki nem állhatta az egész nap a bódéjában izzadó nagydarab lángossütőt. Talán az alattomosan vizslató tekintete idegesítette.
Az unszimpátia kölcsönös volt: Lajos, a volt bokszoló is hamar kiszúrta magának a lomha mozgású, szakállas és pökhendi férfit, aki ráadásul már egy hete minden nap tízezressel fizetett azért az egy tejfölös-sajtos lángosért és a hozzávaló sörért.
Ugyan csak homokzsáknak szerződtették ellenfelei felhozó mérkőzéseire, Lajos a profi bokszba is belekóstolt, és pályafutása végeztével megtakarított pénzéből vette a lángossütő bódét. Eleinte kiváló befektetésnek tűnt a dolog, így a kezdetben nagy hévvel dolgozó volt bokszoló csak néhány év elteltével kezdett gyanakodni, hogy a rövid nyári szezonban keresett pénzből valószínűleg nem fog meggazdagodni.
Lajos ezért egy idő után felhagyott a trükkökkel, a lángostészta pörgetésével és levegőbe dobálásával, ehelyett egyre jobban takarékoskodott mozdulataival a negyvenfokos melegben. A bőrébe beivódó égettolaj szagát is nehezen viselte.
Egyszerre pedig azon kapta magát, hogy már kora reggel rosszkedvűen gyúrja a tésztát, nyitás után pedig a hőségben ellenségesen figyeli a bódéja előtt sorakozókat. A legudvariatlanabb kuncsaftoknak legszívesebben lekevert volna egyet az ifjúsági bajnokságot érő balhorgával.
A volt bunyós csak akkor nyerte vissza úgy-ahogy a lelkinyugalmát, miután elhatározta, ezentúl büntetni fogja legellenszenvesebb vevőit. Egy darabig hashajtóval és altatókkal kísérletezett, egy-egy gondosan előkészített lángoscipóba keverve a porrátört gyógyszert.
A lángosos kárörvendőn figyelte a lekezelő modorú énekesnőt vagy a pimaszul fennhéjázó aranyifjakat, arra gondolva, hogy kétszeresen is megfizetnek viselkedésükért. De kapott a büntetőlángosból a kisfia fülét cibáló anya, és egy helybeli rendőrőrmester is.
Lajos azonban ritkán találkozott olyan tenyérbemászó kuncsafttal, mint az az új tízezreseit nyeglén a pultra hajigáló, foghegyről rendelkező, szakállas alak. Nem egészen egy hétig bírta az első hashajtós lángos felszolgálásáig, ám kellemetlen vevője továbbra is kitartóan megjelent, és mintha mi sem történt volna kritizálta a sör és a lángos állagát. A volt bokszoló elhatározta, ezúttal szigorúbban fog büntetni.
Aznap reggel a frissen dagasztott cipók egyikéhez hozzákevert fél kávéskanálnyit az otthon a rágcsálók ellen használt méregből. Aztán egész délelőtt csak várta, hogy Agyas ismét megjelenjen a bódénál.
A hosszúhajú pénzhamisító három dollárjellel díszített kék pólójában egykedvűen várta az aznapi lángosát. Térdig érő strandnadrágja zsebében kisebb köteg hamis tízezres lapult, melyek közül egyet néhány percen belül ismét fel akart váltani. A sorban előtte állókkal még ennyi időre is nehezen vállalt közösséget, kispolgároknak, bérrabszolgáknak tartotta őket. Agyas rendkívül büszke volt arra, hogy saját erejéből megteremtette magának az áhított szabadságot és függetlenséget.
- Mit vigyorog? – kérdezte a bevertorrú lángosostól. – Adjon inkább egy sajtos-tejfölöst, meg egy behűtött sört. De mozogjon, mert már negyed órája tikkadok itt a napon!
- Biztos nem röhögnél paraszt, ha tudnád mivel fizetek – tette még hozzá magában.
- Itt van, egészségére! – adta át Lajos udvariasan a zsírpapírra helyezett forró lángost, és a párától gyöngyöző sörösüveget. Szokásától eltérően néhány pillanatra Agyas szemébe nézett.
Miközben számolta a tízezresből visszajáró pénzt, alig tudta elfojtani a mosolyát. Mégsem olyan igazságtalan a sors.
Szerző: mcsaba  2010.08.21. 21:36 Szólj hozzá!

Címkék: novella egyperces

 

Dr. Tóth kissé előregörnyedve jegyzeteibe temetkezett. Ilyenkor megszűnt számára a külvilág, összehúzott szemöldökkel kizárólag gondolataira koncentrált. Még kedvenc rap énekese, Eminem sem tudta figyelmét elterelni.
Már hosszabb ideje foglalkoztatta egy újszerű koncepció, mely szellemesen kötötte össze az utolsó előtti azték uralkodó fia, Taz`Ta Zopuclach rejtélyes eltűnését a 13. századi németalföldi lókereskedők a Nagy Lebernyegbe vetett mindeddig megmagyarázhatatlan babonás hitével, valamint Kovács Tihamér alsóbábonyi esperes természetellenesen kifinomult ízérzékelő képességével. Az esperesről többek között az a legenda járta, hogy négyszáz féle májashurkás tálat végigkóstolva tökéletes biztonsággal választotta ki a tarka mangalicából készítettet.
Dr. Tóth elméletének gyújtópontjában egy különös, az évezredek homályában el-eltűnő alak, a Bolond Királyfi állt. Senki sem ismeri származását és a krónikák sem adnak hírt róla. Tóth professzor is mintegy véletlenül szerzett tudomást a sejtelmes figuráról, miután egy rapműsor közben elszunnyadva különös álmot látott.
Álmában sánta varjú képében egyszercsak vállára rebbent a sajóbábonyi esperes. Vele korábban már találkozott egyszer, egy a májashurka népies elkészítésének fortélyait tárgyaló éjjeli dokumnetumfilm sorozatban.
- Hogy vagy Tóth? - szólt a varjú-esperes. - Most kikapom a szemed!
- Ne mán! - váltott hirtelen népiesre a professzor. - Mit vétettem néked jó esperes-varjú?
- Nem értem miért szólítasz esperesnek, de szerencséd van. Megkegyelmezek neked, ha válaszolsz egy kérdésemre - károgta a varjú.
- Kérdezz, csak ne legyen nehéz. Szegény professszor vagyok. - rebegte Dr. Tóth.
- Rendben - csapott egyet szárnyával a varjú. Hogy hívták az utolsó előtti azték uralkodó fiát? Annyit segítek, hogy rejtélyes körülmények között tűnt el.
- Taz`Ta Zopuclick - válaszolta kissé bizonytalanul Dr. Tóth.
- Az utolsó szótagot eltévesztetted - diadalmaskodott a varjú, s ezzel kikapta a professzor bal szemét.
- A másik szemed világát meghagyom, ha utánam mondod a következő mondatot: ˝Ez az út 15 km-rel megrövidebbítendő˝  
- Mi sem könnyebb ennél! - válaszolta Dr. Tóth, - De várj csak! Mivel aljas vagy és kétszínű, nem hagyom, hogy lépre csalj. Ha kitalálod, oda-vissza mi volt a Nagy Lebernyeg fonákjára írva, akkor én is elismétlem a mondatod.
A varjú kicsit fészkelődött, majd az esperes hangján így szólt, ˝Kis erek mentén, láp sík ölén odavan a bánya rabja, jaj, Baranyában a vadonélő Kis Pálnét nem keresik.˝
Dr. Tóth azonban ezt már nem várta végig. Verejtékezve riadt fel a karosszékben. A tévében éppen vége lett az Eminem koncertnek. De hova tűnt a Bolond Királyfi?

 

Szerző: mcsaba  2010.08.20. 22:31 Szólj hozzá!

Címkék: humor abszurd egyperces

A közelmúltban a pénzügyminisztérium szervezésében adóellenőrök egy csoportja vezetői továbbképzésen vett részt. Az esemény helyszínéül a szakemberek egy istenhátamögötti erdőt szemeltek ki, hogy az ott töltendő három nap során még mobiltelefonon se zavarhassák őket.
A későbbi beszámolók alapján az első nap normálisan zajlott, annak rendje és módja szerint áttekintették a legújabb adónemeket és büntetési tételeket. A következő reggel csapatépítési célzattal, térképekkel és iránytűkkel felszerelkezve, több csoportra osztva akadályversenyre indultak az éppen zöldbeborult tavaszi erdőbe. Egy csoport kivételével délre mindannyian el is érték a végcélként megjelölt fogadót. A többiektől elszakadt társaság tagjai azonban még órák múlva sem bukkantak fel. Már a rendőrséget és a hegyimentőket is riasztották, míg végül estére előkeveredtek.
Mint elmondták, életük legkülönösebb élményében volt részük. Az akadályverseny kezdetekor térképüket áttekintve egyikük észrevette, hogy egy szakaszon letérve, lerövidíthető az eredetileg tervezett útvonal. Kis tanakodás után úgy döntöttek, hogy a nehezebb terep ellenére megpróbálják. A kis hegyi patakok szikláin egyensúlyozva és a meredek emelkedőkön kapaszkodva alaposan megizzadtak, az erőfeszítéstől pedig meg is éheztek. Talán emiatt is történhetett, hogy a csapat hangadója, egy kissé kopaszodó ötvenes behajtási főosztályvezető hirtelen erős mézeskalácsillatra figyelt fel. Társai ugratásai ellenére is kitartott álláspontja mellett, arra hivatkozva, hogy gyermekkorának feledhetetlen és összetéveszthetetlen vásári csemegéjéről van szó.
Mivel a többieknek is korgott a gyomra, végül hagyták magukat meggyőzni és a főosztályvezető nyomába eredtek, akit szinte zsinóron húzott az orra. Hamarosan egy tisztásra értek, melynek egyik szélén barátságos, ám annál furcsább kis kunyhó rejtőzött. Bár kéményéből valódi füst áradt, teteje és falai mézeskalácsból, piskótából és mazsolás süteményből álltak. Az egyik rendész utólag meg mert volna esküdni, hogy a bejárati ajtófélfa dobostortából készült. Bár alig akartak hinni a szemüknek, a kiéhezett csoport tagjai egy-egy tetőcserepet vagy féltéglát kiemelve már épp falatozni kezdtek, amikor az ajtóból két gyerekfej bukkant elő.
- Jancsi vagyok. Én pedig Juliska – mutakoztak be a gyerekek.
A hüledező adóellenőrök ekkor döbbentek rá, hogy a Grimm fivérek jólismert mesehősei állnak előttük. A gyerekek nagyon megörültek, hiszen emberemlékezet óta nem járt arrafele senki. Szépen megvendégelték látogatóikat, akik a csodálkozástól és az éhségtől kábultan, szótlanul nyelték a finomabbnál finomabb falatokat.
Talán egy óra is eltelt mire egyiküknek eszébe jutott, vajon Jancsi és Juliska fizetnek-e illetéket a mézeskalácsházikó után és egyáltalán van-e lakhatási engedélyük. Szabálytalanság szabálytalanságot követett, és mire a lakoma végetért a szakértők már egy részletes büntetési tételeket tartalmazó felszólítással is elkészültek. A csoport vidáman kerekedett ismét útra, jó kétórás gyaloglás után alkonyatra végcéljukat, a fogadót is elérték.
 
A kis mézeskalácsházikót elárverezték, végül az adóhatóság tulajdona lett, Jancsit és Juliskát pedig állami gondozásba vették.
Szerző: mcsaba  2010.08.17. 18:37 Szólj hozzá!

Címkék: abszurd egyperces

Miután tegnap hazaérkezett Pekingből, a három hónapja nyomtalanul eltűnt Tóth Albert adóellenőr szenzációs bejelentést tett. Családtagjai és a repülőtérre sereglett újságírók gyűrűjében elmondta, hogy munkavégzés közben, egy ferencvárosi bérházban bújkáló adócsalót üldözve véletlenül a ház padlására tévedt, majd a ház kéményét balról megkerülve egyszer csak a negyedik dimenzióban találta magát.
     Tóth úr elmondása szerint a negyedik dimenzió hasonló a többi háromhoz, ám ott az embereknek sokkal mélyebb rálátásuk van a dolgokra, és általában is több nézőpontból vizsgálják meg a problémákat. Ráadásul nem ismernek akadályokat, és még a legmagasabb kőfalon is könnyedén átjutnak, hasonlóan ahhoz, ahogy a futballpályán a felezővonalat átlépik a játékosok. Számára ennek az volt a legérdekesebb következménye, hogy a negyedik dimenzióban nem kell adót fizetni, hiszen az adócsalóknak nincs hová rejtőzniük, így az adózás eleve elveszíti minden érdekességét. Így bármilyen jól érezte is magát eleinte, Tóth úr belátta: odaát nincs szükség rá. Miután az eltévedt adóellenőrt egyre súlyosbodó honvágy gyötörte, megpróbált ismét rátalálni az átjáróra. Sajnos, a negyedik dimenzióban teljesen elveszítette térérzékét, és csak több hónapi bolyongás után koronázta siker próbálkozásait, ám átjutva a mi világunkba vezető ajtón, Ferencváros helyett Pekingben találta magát.
    A kínai hatóságoknak csak egy buszbérletet és egy adóellenőri igazolványt tudott felmutatni, de rendkívüli szerencséjére az egyik kihallgató tiszt nemrégiben látogatta meg testvérét, aki Budapesten nyitott cipőüzletet, és felismerte, hogy az ellenőr milyen nyelven beszél. Végül a magyar konzulátus közbenjárásával sikerült hazajutnia.
    Tóth úr végezetül elmondta, egyelőre nem kívánja elárulni, pontosan hol található az átjáró, de azon gondolkodik, hogy állását feladva Negyedik Dimenzió Tours néven utazási irodát nyit.
Szerző: mcsaba  2010.08.16. 22:26 Szólj hozzá!

Címkék: abszurd egyperces

 

A klinikai halálból visszatért és még mindig az intenzív osztályon ápolt Tóth János mozigépész állítása szerint a helyhiánnyal küszködő Túlvilág határozatlan ideig zárva tart.
Tóth János a Hármashatár-hegyen kedvenc hobbijának, a sárkányrepülésnek hódolva szenvedett súlyos balesetet. Kórházba szállítása közben szíve megállt, ő pedig a klinikai halál állapotába került. Elmondása szerint szíve utolsó dobbanásakor valami addig soha nem érzett lebegő könnyűség fogta el, majd testéből kilépve egy liftszerűségben találta magát. Mindössze azon lepődött meg, hogy a felvonóban sehol sem lelte az emeleteket jező gombokat.
Ennek ellenére közérzete továbbra is remek maradt és még az a gondolat sem bántotta, hogy az új szuperprodukció premier előtti vetítését már nem tekintheti meg. Pedig e szakmájával járó apró előny korábban mindig jóleső büszkeséggel töltötte el. Most viszont tudta, egy ennél sokkalta fontosabb esemény következik, és erre gondolva különös izgalmat érzett. Egy pillanatra felidézte élete legfontosabb mozzanatait, melyek közül a legutolsó mai szerencsétlenül végződött repülése volt.
- Mennyivel nehezebb élni - gondolta, miközben látta magát aléltan feküdni mentőautóban. Ekkor a lift döccent egyet, ő pedig egy elegáns szállodára emlékeztető gyöngyházfényű folyosóra lépett. Ez a folyosó azonban csupán egyetlen ajtóba torkollott, mely előtt hosszú sor kígyózott.
Tóth Jánost az újból és újból végignézett filmek rendkívül türelmessé tették, így nyugodtan csatlakozott a sor végéhez. Jó félóra is eltelhetett, mikorra feltűnt neki, hogy ez idő alatt senki nem jutott át a kissé cirkalmasra sikeredett "Túlvilág" feliratú ajtón.
- Önök mind ide várnak? - kérdezte a mozigépész, mire kiderült, többen is akadtak, akik napok óta ott toporogtak.
- Már sorszámot sem osztanak! - morgolódott egy életében is gyomorbajtól szenvedő kopasz adóellenőr.
Tóth János elmondása szerint nem emlékszik pontosan mennyi időt tölthetett a sorban ácsorogva, egyszerre azonban kitárult az ajtó és egy furcsa, fényes köpönyegbe burkolt alak lépett ki rajta.
- Sajnos minden hely megtelt. - mondta. - Határozatlan ideig zárva tartunk. Térjetek vissza a testetekbe! Mindenkit idejekorán fogunk értesíteni, ha ismét fogadni tudunk lelkeket. Előnyt fogtok élvezni, legközelebb soron kívül bocsátunk be benneteket.

          Azzal a köpönyeges alak ismét eltűnt a túlvilági ajtó mögött. Tóth János egy kisebb, orrát lógató csoporttal együtt szállt be a liftbe, majd kisvártatva szomorúan bújt vissza a bőrébe. Az intenzív osztályon napokig szótlanul feküdt, a hihetetlen megmenekülését újságoló orvosok szavaira sem reagált. Egyes egyedül a sárkányrepülés gondolata tudta felvidítani.

 

Szerző: mcsaba  2010.08.13. 13:02 Szólj hozzá!

Címkék: abszurd egyperces

Hacsak Csicskára gondolok, elfog az émelygés. Szánalmas, gyáva kis alak volt, görnyedt testtartásával, előreesett, csapott vállával megpróbálta magát minél kisebbre összehúzni, mint valami apró rovar, hogy szinte észrevétlenné váljon. Szolgalelkűsége és másokat kerülő, rebbenő tekintete azonban alig palástolta fojtott gyűlöletét, amiért a többiek a kutyájukként bántak vele. Mégis, talán a legjobban önmagát gyűlölte gerinctelenségéért, mert hagyta, hogy bárki lábtörlőnek használja. Ám minél inkább meglátszott rajta a bensőjét feszítő harag, annál jobban megalázták.
Egyik este addig itatták vízzel, míg az egészet kihányta. Miközben a padlót törölte, az egész banda rajta röhögött.
- Mi van Csicska, bebasztál? – csapkodták a térdüket társai. – Nem kéne annyit vedelni!
Ám mind közül a legundorítóbb az volt, amikor az egyik menő cipőjét a nyelvével kellett tisztogatnia. Csicska azt is megcsinálta zokszó nélkül, csak nyögött közben és a szeme is megtelt könnyel. A látványtól még a jóérzésűek is legszívesebben belerúgtak volna egyet.
Ha pedig éppen nem szívatták, egyszerűen levegőnek nézték, senki sem akarta égetni magát azzal, hogy szóra méltassa. Ilyenkor a többiektől távolabbhúzódva kuporgott, és elborult tekintettel bosszút forralt. Diadalittasan gondolt arra, hogy a nemrég a bolhapiacon szerzett és azóta a nadrágzsebében rejtegetett rugóskést előrántva megtorolja minden eddigi sérelmét, vagy csak egyszerűen az egyik éjszaka álmában elmetszi legkegyetlenebb kínzója torkát. Akkor végre ő is menő lesz, és ő fog csuklóztatni másokat. Akár órákig is képes volt erről ábrándozni, tervét a legapróbb részletekig kidolgozva. Háborgó indulatát csak a bosszú szövögetésével tudta némíképp enyhíteni.
- Csicska! Ide, hozzám! – hallottam ekkor az egyik menő hangját, és akaratom ellenére már ugrottam is.
Szerző: mcsaba  2010.08.12. 18:23 Szólj hozzá!

Címkék: novella egyperces

Dr. Matlák, a falu polgármestere, jókedvűen olvasgatta hivatalában a péntek reggeli lapokat, melyek ismét címoldalon számoltak be a pilisi rémről. Egy ügyes fotós tegnap még lencsevégre is kapta az elmosódott alakot, amint eltűnik a határban.
            Amióta egy éve az első híadások beszámoltak a pilisi rémről, melyet sokan egyenesen a yeti közeli rokonának véltek, és az interneten is gombamódra szaporodtak a rémről szóló leírások, a dombok között meghúzódó falu már-már megszűnőben lévő idegenforgalma ismét megugrott.
            Olyannyira, hogy sebtiben egy újabb fogadót is fel kellett húzni, nehogy a szomszéd település vegye le a sápot. A látogatók fél évre előre lefoglalták az összes létező szállást, hiszen mindenki abban reménykedett, hogy saját szemével bizonyosodhat meg a világhíressé vált rém létezéséről. A pilisi szörny Nessievel vetekedett annak ellenére, hogy a falusiak elmondása szerint óriásgorillára emlékeztető lényre mindaddig csak néhány tucat szerencsés túrázó tudott pillantást vetni a távolból.  Hatalmas lábnyomain kívül létéről legékesebb bizonyítékként az előző napi fénykép tanúskodott, melyen világosan kivehetők voltak az emberszabású alak körvonalai.
            Mindenesetre, Dr. Matlák rendkívül örült a fejleményeknek, hiszen a turizmus hozta fellendülés megerősítette pozíciójában, tavasszal ismét megválasztották. A bevételből pedig még az iskola felújítására is jutott, és a falu lakói is egyre rutinosabban nyilatkoztak az egy-két hetente megjelenő híradós stáboknak.
            A polgármester tizenegy tájban az órájára nézett, majd telefonjáért nyúlt.
            - Na, öltözködjön, Pista Bá’! Egy óra múlva érkezik az amerikai turistacsoport. De vigyázzon, tegnap majdnem elszúrta azzal a fotóssal!
Szerző: mcsaba  2010.08.11. 09:16 Szólj hozzá!

Címkék: humor egyperces

- Jöjjön! – szólították fel az Elosztó felirattal ellátott ajtóval szemközt várakozó reklámszövegírót.
Meteornak fogalma sem volt miként került oda, azonban egy-egy görbe este után máskor is kihagyott már az emlékezete. Most ráadásul rendkívül furcsán érezte magát, mint aki az ötödik kávé után alig fér a bőrébe.
- Üljön le – folytatta a szakállas alak határozottan. – A bemutatkozással ne fáradjon, úgysem tudna újat mondani.
- Elárulná hol a fenében vagyok? – kérdezte a szövegíró idegesen. Cseppet sem volt ínyére a pökhendi stílus.
- Azzal egyelőre ne foglalkozzon, a helyzetén úgysem változtatna. Beszéljünk inkább arról, mostantól mi az új beosztása. Cégünknek újabb forgatókönyvírókra van szüksége, és úgy találtuk, magában a kellő fantázia párosul a kívánatos aprólékossággal. Az is előnyére szolgál, hogy eddig is kreatív munkát végzett, ha nem is olyan színvonalon mint képzeli. Emellett arról is megbizonyosodtunk, Ön meggyőződés nélküli cinikus ember, akinek semmit sem jelentenek az etikai szempontok.
- Na, és honnan szedi mindezt? – kérdezte Meteor, mint akit váratlanul hátbatámadtak. A kellemetlen, vibráló lebegésérzet is zavarta.
- Nézze, teljesen felesleges erőlködnie, maga is tudja, hogy igazam van. Gondoljon csak a Keresztes sör kampányára. Magáé volt az ötlet, ne is tagadja. A Szabadság szobor helyén felállított kereszt a ráfeszített söröshordóval, rajta az Üdvözítő felirattal. A megfigyelési osztályunk ráadásul olyan eszközökkel rendelkezik, amiről maga álmodni sem merne. Azt is tudjuk, titokban az orrát túrja. Ismerjük a szokásait, hogy hasonfekve alszik, és egy fényképet hord a volt feleségéről a tárcájában. A körmeit tíznaponta vágja, és ha besokallt a magánytól, aprótermetű, ázsiai takarítónőkről fantáziál. De továbbmegyek, a cselekedetei nagyrészéről előbb tudunk mint maga. Nyugodtan elhiheti nekem, egyetlen lehetősége maradt, azt teszi amit mondunk. Fél óra múlva forgatókönyvíróként kezd az alagsorban.
- De mit szólnak ehhez a munkahelyemen? Délután fontos megbeszélésem van – próbálkozott Meteor elbátortalanodva.
- Ott többé nem fogják keresni – morogta a szakállas vészjóslóan.
- Legalább hazaugorhatnék rendbeszedni magam?
- Azt hiszem, ideje megtudnia miért került ide. Uram, a szíve nem bírta tovább a kicsapongó életmódját, így néhány perce felmondta a szolgálatot. Ön halott, és mostantól az örökkévalóságig cégünket szolgálja. Ha jól dolgozik, néhány évezreden belül osztályvezető is lehet.
Meteor érezte, hogy elsápad, amennyiben egy lélek képes ilyesmire.
- Ez képtelenség! – nyögte. – Múló rosszullét az egész. Csak egy kis nyomást éreztem a szegycsontomon és megszédültem. Volt már ilyen máskor is. Amúgy miféle cégről hord itt össze hetet-havat? És mi van, ha megtagadom a munkát?
- Ez jó! Errefelé nem ismerjük a sztrájkot, és azt is elárulhatom, még sohasem volt ilyesmire példa. Nálunk már az is nagy szó, ha valakinek egyáltalán van munkája. Kreatív, irodai tevékenységről ne is beszéljünk. A legtöbben csak ülnek odalent nyakig a fortyogó szurokban. Éjjel sincs pihenő, mi itt nem fecséreljük alvásra az időt. Szóval, áll az alku? Mint mindig, a döntés a magáé – vigyorgott a szakállas.
- Hogy kerülhettem ide? – motyogta a volt reklámszövegíró lehorgasztott fejjel.
– Mégcsak nem is hittem, hogy létezhet ehhez hasonló.
- Hamarabb kellett volna elgondolkodnia. Hiszen könnyedén elkerülhette volna ezt a helyzetet. Csak a választás számít, hogy amúgy miben hisz, vagy mit hirdet, cseppet sem érdekes. Mi csak felkínáltuk a lehetőségeket, ám a választás mindig az Öné volt. Ha végiggondolja a döntései esetleges következményeit, valószínűleg most organikus gyümölcsnektárt szürcsölgetne a háromszázadikon, a Tökéletes harmónia teraszán. Mintha árnyalatnyi szomorúság vegyült volna a szikár férfi hangjába.
- De ne filozofálgassunk, egész napra be vagyok táblázva. A halál nem áll meg – tette hozzá rezignáltan.
- Ha itt kimegy – mutatott a hátsó ajtóra, - a recepción eligazítják. A munkája egyszerű lesz, néha akár szórakoztatónak is mondható. Kap egy listát, és forgatókönyvet ír az azon felsorolt személyeknek. Időnként ránézünk arra, amit csinál, de ha beválik, szabad kezet kap. A lényeg, hogy megfeleljen a kor elvárásainak, melyek ugyanúgy változnak, mint a divat. Tegnap igavonó parasztok szántották az uraság földjét, ma akciófilm az egész élet. Egy a fontos, állítsa választás elé a szereplőit, régiesen szólva, kísértse meg őket. Egy forgatókönyvíró gyakorlatilag mindent megtehet, a cég vezetésének mindössze egyetlen kikötése van, döntést nem hozhat az alanyai helyett. Legjobbak a világos, sokszor próbált csapdahelyzetek, melyekbe maga is olyan gyanútlanul belesétált: pénz-tisztesség, család-karrier, szenvedély-hűség. A tehetség a csomagoláshoz kell, de ezt maga kiválóan elsajátította korábbi szakmájában.
A szakállas férfi megdörzsölte a homloka feletti furcsa dudort, majd a bejárati ajtóra pillantott.
- Habár errefelé mindez viszonylagos, mégsincs több időm magára. Lassan ellepik a folyosót odakint. De várjon csak! Kap egy utolsó tanácsot. Ügyeljen a részletekre!    
Szerző: mcsaba  2010.08.08. 22:37 Szólj hozzá!

Címkék: novella abszurd

A műszaki áruház egyik polcán akadtam rá a tetszetős kis készülékre. Két darabból állt, egy hűvös tapintású, ezüst kockából, mely elfért a tenyeremben, valamint a hozzá tartozó homlokpántból.

- Ha hinni lehet a leírásnak, nem mindennapi élményben lesz részem - lelkesedtem a pénztártól távozóban. De ha mégsem válna be, legfeljebb visszaváltom valami másra.

Alig vártam, hogy délután kipróbálhassam az új szerzeményt. Gondosan a fejemre illesztettem a homlokpántot. A két végén található apró korong előírásszerűen simult a halántékomhoz. Finom bizsergést éreztem, majd egy máshoz nem hasonlítható érzés kerített hatalmába.A tudatom mintha megtisztult volna minden felesleges tartalomtól, ugyanakkor hihetetlenül felerősödött a koncentrációm. Mindezt a legkisebb erőfeszítés nélkül értem el.

A felkínált menüből próbaképpen egy francia filozófust választottam. Alig néhány másodperc elteltével eddig ismeretlen, elsöprő áradat ragadott magával. A felismerés olyan eleven erővel hasított belém, mintha eredetileg is az enyém lett volna. Különös eszmefuttatások, a logika szabályait követő érvek és ellenérvek sorjáztak bennem anélkül, hogy másnapi teendőim, a jövő heti bevásárlás, munkahelyi előmenetelem vagy akár a könnyen emészthető előre gyártott hírmorzsák egy pillanatig is az eszembe ötlöttek volna. Mondhatom, felemelő tapasztalat volt.

- Hát, te meg mit csinálsz? Mindjárt kezdődik a műsor! – hallottam ekkor az ajtóból.

- Csak gondolkodom – feleltem zavartan férjem fölényes pillantástól kísérve.

Tudtam mi jár a fejében.

– Gondolkodsz? – folytatta gúnyosan - Tehát abnormáls vagy.

Szerző: mcsaba  2010.07.16. 09:23 Szólj hozzá!

Címkék: kultúra abszurd egyperces

A konyhát még a sülő krumpli szaga járja át amint asztalhoz ül a család. Húsleves, rántotthús, uborkasaláta, mint már oly sokszor. Az asszony meri a levest, zöldséget, répát, zellert és egy darab marhahúst tesz az urának. Az erőspaprikát és az üveg sört előre a tányér mellé készítette. Kapnak a gyerekek is, végül maga is leül. A rádióból könnyűzene szól, csak a tányérhoz verődő kanalak zaja töri meg a csendet. Az asszony fejezi be elsőként, letakarítja a maradékot és hozza a második fogást, egyik tálban a rántotthúst, másikban a sistergő krumplit. A kezeire szegeződő tekintetektől kísérve ismét kiporciózza az adagokat. Férje kapja a legnagyobb szeletet, rak mellé a krumpliból is rendesen. Az uborkasalátás tál felé nyúlva véletlenül meglöki az egyik poharat.
 
- A kurva anyád, hát nem tudsz vigyázni! – mordul rá az ura, aztán falatoznak tovább.
Szerző: mcsaba  2010.07.15. 13:46 Szólj hozzá!

Címkék: egyperces

Share
süti beállítások módosítása