- Nem tudok aludni ettől a ricsajtól! – fordult Varró István hajnalban a feleségéhez.
- Én nem hallok semmit – motyogta az asszony álmosan.
Az epilepsziája miatt három éve leszázalékolt darukezelő egy darabig forgolódott, ám nem sokáig bírta.
- Megnézem honnan jön ez az átkozott madárfütty.
A hallgatag férfi alapvetően békés természetű volt, többnyire felesége társaságában egész nap otthon tartózkodott. Mivel az olvasástól megfájdult a feje, a beszéd pedig untatta, ha csak tehette, folytatásos sorozatokat vagy tudományos fantasztikus filmeket nézett, bár ez utóbbiak Varrónét mindig felidegesítették.
A hajnali csivitelés azonban kihozta béketűrésből a darukezelőt. Csupán egy sebtében felrántott melegítőalsóban és egy trikóban indult el otthonról.
Felesége kora délután kezdte keresni, és miután estig sem lelt rá, értesítette a rendőrséget. Hiába bizonygatta, hogy férje sohasem maradt ki, a diszpécser felvilágosította, a hivatalos kutatás megindításáig néhány napot várnia kell.
- Nagyon aggódom Pistáért – mondta Varróné a sógorának másnap reggel, aki a rokonság mozgósítható tagjaival ismételten az eltűnt darukezelő keresésére indult.
Délutánra váratlanul szerencsével jártak. Varró István a lakásától másfél km-re, egy lezárt gyártelep húsz méter magas ipari kéményén gubbasztott.
- Jó itt fent – mondta a mentésére kirendelt tűzoltóknak.
- A madárfütty már megszűnt – nézett körül - de én maradnék még egy kicsit.
