A konyhát még a sülő krumpli szaga járja át amint asztalhoz ül a család. Húsleves, rántotthús, uborkasaláta, mint már oly sokszor. Az asszony meri a levest, zöldséget, répát, zellert és egy darab marhahúst tesz az urának. Az erőspaprikát és az üveg sört előre a tányér mellé készítette. Kapnak a gyerekek is, végül maga is leül. A rádióból könnyűzene szól, csak a tányérhoz verődő kanalak zaja töri meg a csendet. Az asszony fejezi be elsőként, letakarítja a maradékot és hozza a második fogást, egyik tálban a rántotthúst, másikban a sistergő krumplit. A kezeire szegeződő tekintetektől kísérve ismét kiporciózza az adagokat. Férje kapja a legnagyobb szeletet, rak mellé a krumpliból is rendesen. Az uborkasalátás tál felé nyúlva véletlenül meglöki az egyik poharat.

 

- A kurva anyád, hát nem tudsz vigyázni! – mordul rá az ura, aztán falatoznak tovább.