Dr. Matlák, a falu polgármestere, jókedvűen olvasgatta hivatalában a péntek reggeli lapokat, melyek ismét címoldalon számoltak be a pilisi rémről. Egy ügyes fotós tegnap még lencsevégre is kapta az elmosódott alakot, amint eltűnik a határban.
Amióta egy éve az első híadások beszámoltak a pilisi rémről, melyet sokan egyenesen a yeti közeli rokonának véltek, és az interneten is gombamódra szaporodtak a rémről szóló leírások, a dombok között meghúzódó falu már-már megszűnőben lévő idegenforgalma ismét megugrott.
Olyannyira, hogy sebtiben egy újabb fogadót is fel kellett húzni, nehogy a szomszéd település vegye le a sápot. A látogatók fél évre előre lefoglalták az összes létező szállást, hiszen mindenki abban reménykedett, hogy saját szemével bizonyosodhat meg a világhíressé vált rém létezéséről. A pilisi szörny Nessievel vetekedett annak ellenére, hogy a falusiak elmondása szerint óriásgorillára emlékeztető lényre mindaddig csak néhány tucat szerencsés túrázó tudott pillantást vetni a távolból. Hatalmas lábnyomain kívül létéről legékesebb bizonyítékként az előző napi fénykép tanúskodott, melyen világosan kivehetők voltak az emberszabású alak körvonalai.
Mindenesetre, Dr. Matlák rendkívül örült a fejleményeknek, hiszen a turizmus hozta fellendülés megerősítette pozíciójában, tavasszal ismét megválasztották. A bevételből pedig még az iskola felújítására is jutott, és a falu lakói is egyre rutinosabban nyilatkoztak az egy-két hetente megjelenő híradós stáboknak.
A polgármester tizenegy tájban az órájára nézett, majd telefonjáért nyúlt.
- Na, öltözködjön, Pista Bá’! Egy óra múlva érkezik az amerikai turistacsoport. De vigyázzon, tegnap majdnem elszúrta azzal a fotóssal!
